Szedlmayer Bea

Olasznyelv-tanár, fordító, innovatív transzperszonális pszichológiai terapeuta és sajátmese-tréner.

Korábban megjelent könyve: Netfüzet (Kossuth Kiadó, 2004.)

Férjével, Korpusz Sándor önismereti trénerrel a dr. Paola Santagostino milánói pszichoterapeutától tanult módszert fejlesztették tovább, ez alapján dolgoznak Sajátmese-módszer elnevezéssel.

Amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem a meséket: gyerekkoromban édesapám sokat mesélt,  és én mindig nagyon élveztem. Százegyedszer is kértem a Fehér ló fiát, ő pedig türelmesen újra és újra elmesélte. Azóta már tudom, hogy ennek micsoda jelentősége van. Amikor megtanultam olvasni, rongyosra olvastam a 77 magyar népmesét, a Világszép Nádszálkisasszonyt és a többieket. Másodikos gimnazista voltam, amikor házi feladatként irodalomórára mesét kellett írni. Az utolsó pillanatig halogattam, nem volt ötletem hozzá, akkoriban inkább a regényeket szerettem. Emlékszem, utolsó este ültem az ágyamon, és gondolkodtam, mit is írjak. Aztán egyszer csak magától elindult a tollam. Nagyon nagy élmény volt, hogy agyalás és erőlködés nélkül „csak úgy” jött a történet az öreg meséről, aki, amikor már érzi, hogy kezd kihalni a köztudatból, magához hívja 3 fiát… Végül olyan jól sikerült, hogy nem csak az iskolaújságba került bele, hanem még a rádió Ötödik sebesség című műsorában is felolvasták.

Azután érettségi után, ahogy a mesefiak, én is útnak indultam szerencsét próbálni. Budapestről Szegedre költöztem, ahol különféle próbákat álltam ki,  és 1991-ben magyar-olasz szakos középiskolai tanárként végeztem a József Attila Tudományegyetemen. Friss diplomásként intenzíven tanítani kezdtem középiskolában és nyelviskolában. Bár a szívem most is visszahúz a diákokhoz,  mesebeli 7 év tanítás után tovább álltam: egy hosszabb olaszországi ösztöndíjat követően váltottam, és egy nemzetközi oktatási és vizsgarendszer hazai bevezetésében és működtetésében vállaltam vezető szerepet.

2010-2013 között elvégeztem egy akkreditált transzperszonális pszichológiai terapeuta képzést.  2010-ben egy könyvesboltban egy mesékről szóló könyvre lettem figyelmes: hoppá, hát ez az, amivel mindig is foglalkozni szerettem volna!  Elsőként Juhász László pszichológus meseterápiás tanfolyamán vettem részt, majd megismerkedtem Dr. Paola Santagostino milánói pszichoterapeuta-tanárral, akihez azóta mester-tanítvány és baráti viszony is fűz. Személyesen adta át nekem az általa kidolgozott varázsmese-író módszert, amelyet azóta is alkalmazok, illetve társammal alkalmazunk egyéni és csoportos foglalkozásainkon. Varázsmese-továbbképzésre a Tempus Közalapítvány Egész életen át tartó tanulás programjának pályázatán több hetes ösztöndíjat is nyertem Olaszországba.

S hogy miről szól mindez? A varázsmese-írás lényege, hogy a magyar népmesékből is ismert repertoárt és szerkezetet követő, saját szerzeményű mesék szimbólumai pontosan tükrözik a mese írójának aktuális lelki folyamatait, erősségeit és elakadásait. Ebből a képből elindulva aztán, megfelelően szelíd módszerekkel segítve a feldolgozást, a mese utat is mutat a továbblépéshez.

Erre saját példám is bizonyság: amikor először Olaszországban jártam és megírtam az első varázsmesémet, éppen romokban volt az életem: válófélben voltam, a munkám sem nyújtott már örömet és egészségügyi problémáim is adódtak. A mesémből kiderült: a királykisasszony csak úgy juthat át a szakadék túloldalára, ha a hangyák segítenek apránként feltölteni a szakadékot… Azóta sok kis lépést megtettem, most boldog házasságban, egészségesen élek, és olyan munkát végzek, ami örömöt jelent számomra.

Ezt kívánom minden kedves volt, jelenlegi és leendő varázsmese-írónknak!