A keresztény művészet számos halhatatlan mesterművel büszkélkedhet, s a megszületett alkotások között kevés olyan mű akad, amely olyan mélységesen és olyan emberközelien ragadta volna meg a krisztusi misztérium lényegét, mint Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye. Ez a különös, szinte időtlen erejű kompozíció a reneszánsz művészet egyik csúcspontja, amelynek hatása máig túlmutat saját korán. A legutóbbi, rendkívüli precizitással végzett restaurálásnak köszönhetően – mely során sikerült eltávolítani az évszázadok alatt rárakódott átfestéseket és feltárni az eredeti, Leonardo kezétől származó festékrétegeket – a modern néző újra abban a formájában szemlélheti a remekművet, ahogyan az a mester szándéka szerint megszületett. E feltárás nem csupán művészettörténeti jelentőségű; valóságos időutazás, amely lehetővé teszi, hogy fél évezred távolából is közvetlenül találkozzunk Leonardo szellemiségével.
Michael Ladwein, a művészettörténet és a vallásbölcselet elmélyült kutatója, különös érzékenységgel mutat rá azokra a részletekre és jelképekre, amelyek az utolsó restaurálásig rejtve maradtak a néző előtt. Elemzései feltárják, miként működik együtt a kompozíció, a színek, a gesztusok és a szereplők elrendezése annak érdekében, hogy egyetlen, rendkívül összetett üzenetet közvetítsenek: a beavatás, az áldozat, az emberi sors és a megváltás összefüggéseit. Ladwein rávilágít arra is, hogy a restaurálás során újra láthatóvá tett finom részletek – Júdás árnyékba burkolt alakjától a tanítványok érzelmi hullámzásán át egészen Krisztus középponti nyugalmáig – milyen mélyebb interpretációs lehetőségeket nyitnak meg a kortárs néző számára. A könyv nem csupán művészeti elemzés: egyfajta szellemi útmutató, amely segít megérteni, hogyan szőtte bele Leonardo a festménybe az evangélium örökérvényű üzenetét.
Rudolf Steiner különösen nagy jelentőséget tulajdonított ennek az alkotásnak: az emberiség „legjelentősebb műalkotásának” nevezte, amely szerinte képes betekintést nyújtani abba a titokba, amely „felismerteti velünk a Föld-lét igazi értelmét”. E gondolat rávilágít arra, miért válhatott Az utolsó vacsora olyan művé, amely nemcsak a művészettörténet, hanem a spiritualitás iránt érdeklődők számára is maradandó élményt jelent. Leonardo freskója túlmutat a tér és idő korlátain: egyszerre hordoz történelmi valóságot, művészi zsenialitást és mély, emberi kérdéseket. Ladwein könyve pedig segít abban, hogy ezt az összetettséget teljes gazdagságában érthessük meg, és új fényben fedezhessük fel azokat a jelentésrétegeket, amelyek e festmény maradandó erejének forrásai.