A szívcsakra felélesztése
A szív misztérium, egyetlen más szervünket sem azonosítjuk ennyire emberi mivoltunkkal és moralitásunkkal. A benne ébredő szeretet az, ami legbensőbb, halhatatlan Énünkhöz vezethet minket. Képes átalakítani a rosszat, és minden nehéz helyzetben rátalál a legmorálisabb, békés, szeretetteljes megoldásra.
Korunk éhezi ezt a szívminőséget, melynek kibontakoztatása szellemi tett. A száraz, materialista intellektus azonban nem képes felfogni az élő szellemiséget. A régi idők spiritualitása pedig a mindennapi életre alkalmazott értelmes gondolkodás kioltásával jár, így nem képes a szellemi világ gyógyító impulzusait e mindennapi élet számára közvetíteni. Ezt a tradicionális utat azonban Rudolf Steiner a 20. század elején a szellemtudomány által megújította, hogy a gondolkodás megtagadása helyett annak átalakításán keresztül vezessen a szellemhez.
Ezen a megújított úton az életenergia a szívben, a szívcsakrában kibontakozva az új gondolkodás középpontjává válik. Élő, organikus, vagy szívgondolkodásnak is nevezzük ezt a gondolkodást, amely egyesíteni magában a Kelet emelkedett spiritualitását és a Nyugat racionális értelmét, tudományosságát és filozófiai érzékét. Ezért a szívgondolkodás – a hétköznapi anyagelvű gondolkodással szemben – a szellemi és a fizikai világban egyaránt alkalmazható: a szív révén válik az ember híddá anyagi és szellemi lét között. Ha ezt megvalósítja, képessé válik arra is, hogy a szellemből fakadó impulzusok alapján megújítsa a hétköznapi, gyakorlati életet és társadalmat.
A szívcsakra felélesztése tudatosan megragadható belső munkát jelent, egy olyan fejlődési utat, amely konkrét, a mindennapi életben megnyilvánuló erények kifejlesztésén vezet végig. Florin Lowndes a Rudolf Steiner által a szívcsakra megnyitására átadott gyakorlatokat foglalja össze, és megvilágítja összefüggésüket az élő gondolkodás kialakításával.
