Előszó
A szívünk valamikor Isten Szívében dobogott. Éreztük az Ő Fényét és Szeretetét. Ám aztán rosszra fordultak a dolgok, kiszakadtunk ebből a paradicsomi állapotból, és egyre mélyebbre zuhantunk, egyre messzebb kerültünk az Égtől. Ennek a távolodásnak része volt a felejtés. Elfeledkeztünk arról, hogy kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az életünk igazi célja és értelme. A szívünk is kihűlt, hideg és kemény lett. Az Isteni Kegyelem folytán azonban nem vagyunk magunkra hagyva ebben az állapotban. Minden embernek megvan a lehetősége, hogy újraélessze a szívét, és visszakapcsolódjon az Éghez, Istenhez. Ebben hatalmas segítséget jelent számunkra az ima, amely képes híddá válni a szívünk és az Égiek között!
Az Isteni Bölcsesség szüntelen imára hív minket. Ez csak úgy tud megvalósulni, ha nemcsak a klasszikus-formális módon imádkozunk, hanem felfedezzük azt, hogyan válhat imává életünk minden területe. Hogyan válhat imává az, amikor dolgozunk, vagy amikor alkotunk? Hogyan válhat imává a kertészkedés vagy a gyermeknevelés? Hogyan válhat imává a találkozás egy másik emberrel? Hogyan válhat imává a szülés vagy a halál kapuján való átlépés? A szüntelen ima akkor valósul meg, ha életünk minden területét imává alakítjuk! Ekkor átélhetjük a csodát: az ima híddá válik a szívünk és az Ég között. Ismét érezhetjük, hogy a szívünk Isten szívében dobog.
Már több mint harminc éve foglalkozom emberekkel, és azt tapasztaltam, hogy sokan nem tudnak jól imádkozni. Az ima sokszor erőtlen, száraz, monoton. Hogyan lehetne életre kelteni az imát, mitől válik az fényessé és élettelivé? Hogyan válhat az imádság fényponttá, ami bearanyozza egész napunkat? Ezekre a kérdésekre szerettem volna válaszokat adni azzal az előadás-sorozattal, amelyet „Szüntelenül imádkozzatok!” címmel indítottam el. Jelen könyv ezeknek a különböző időpontokban és különböző összetételű hallgatóság számára elhangzott előadásoknak az írott és szerkesztett változata. Ezért bizonyos alapelveket minden alkalommal megemlítettem. Az ismétlések többségét az írott szövegből eltávolítottam, de néhányat szándékosan meghagytam – jó, ha azokat többször is olvassa az ember.
Kívánom minden kedves olvasómnak, hogy fedezze fel az imádság értékét és jelentőségét, s élje át, hogy ezáltal a szíve az Éghez kapcsolódik!
Váradi Tibor
2026 Pünkösdjén
