E könyv írója, Paul Kalanithi idegsebész ideje nagy részét élet-halál közt lebegő betegek között töltötte. Tizensok órás műszakjai végeztével, mielőtt végletekig kimerülve hazaindult volna, még végiglátogatta a haldokló betegeket, jelenlétével és szavaival támogatta mindazokat, akik tőle reméltek vigaszt.
Egy nap azonban váratlan diagnózist kapott, és egy pillanat alatt változott meg számára minden: négyes stádiumú tüdőrákkal diagnosztizálták. Kíméletlenül szembesülnie kell betegségével, a napi 18 órás kórházi műszakok miatt széthullófélben lévő házasságával, és rövidesen véget érő földi életével.
Paul Kalanithi még ebben a helyzetben is túltett önmagán: e könyvben megkapó érzékenységgel és őszinteséggel írta meg mindazt, amin keresztülment. Belső munkájának köszönhetően élete új tartalommal telt meg, és feleségével is újra rátaláltak a szeretetre, ami korábban összehozta őket, és amelynek köszönhetően elfogadó szeretetben élték meg a betegséggel járó nehézségeket.
Az Elillanó lélekzet című könyvet 40 nyelven adták ki, számos cikkben méltatták, olvasói pedig kézről kézre adják, ajándékként küldik egymásnak. Mivel magyarázható ez a nagy érdeklődés és hatalmas siker, amikor a könyvesboltok polcain jóval vidámabb történetek sorakoznak?
E mélységesen emberi, a nehézségeket sem elodázó írás bennünket is arra hív, hogy megváltoztassuk a halálról alkotott képünket, felismerjük, hogy a halál az a világosság, amelynek fényében ragyogóvá válik minden, ami igazán fontos, ami értelmet ad az életnek és értékessé tesz minden pillanatot.
A szerző betekintést enged számunkra a lelki folyamataiba, kétségekkel teli gyötrődésébe, lehetővé téve ezzel számunkra is, hogy mérlegre tegyük hitünket. Emlékiratai alapján világossá válik, hogy csak rajtunk áll, félelmetes zsarnoknak vagy szeretetteljes tanítónak látjuk-e a halált. Szelíden elvezeti az olvasót a halál színe elé, és arra hívja, hogy ezután már e találkozás fényében élje az életét.
Ha át tudjuk adni magunkat a nekünk rendelt életnek, észrevesszük és megbecsüljük mindazt a sok jót, örömet és áldást, amivel az élet elhalmoz minket, valamint életünket alázattal és hálával éljük, akkor bátran és nyugalommal tekintünk majd a halál szemébe is.
„Memento mori!” – tartja az ősi bölcsesség. Emlékezzünk a halálra, hogy az beragyogja életünket, és e fényben hálatelt szívvel felismerjük, mi az, ami igazán fontos, és ne mulasszunk el egyetlen percet sem, hogy ezt az örömöt megosszuk másokkal. Ezt tette Paul Kalanithi is.
